Orosz népi dallamot idéző éneket harsog a Mikroszkóp–Kabaré 24 színpadán a kozákos táncot mímelő férfikar. A vidám fiúk szovjet katonai gyakorló sapkát, pilotkát viselnek, s arról az időről énekelnek, amikor még létezett a Szovjetunió, itthon nálunk pedig volt egy televízió.

„Igaz, hogy kézi vezérlésű volt, de benne a Simándy József dalolt” – mondja a kórus, majd rátér arra, hogy abban a tévében a gyerekek nívós műsort nézhettek és könyvek alapján készítettek filmeket. Színházi előadások voltak műsoron, s részben Bartók és Kodály szelleme hatotta át a programot, amelyben karmesterverseny is helyet kapott. Hozzá a pártállam tévéfilmek garmadájával "altatta" a közönséget, s noha az egész rémes volt, de az értelmes gondolatnak még tág tér adatott.

Ezzel a tejjel-mézzel folyó televíziós Kánaánnal szemben a szövegíró nem sok szót pazarol a jelenlegi médiahelyzetre. Sommásan tudatja velünk, hogy a többpártrendszer szégyene mindaz, ami most van. A közszolgálati televíziózás pénztelensége miatt maholnap mindenki elhülyül az országban, ha így megy tovább. (Tegyük hozzá: ebben lehet is némi igazság.)

Verebes István, a Mikroszkóp–Kabaré 24 színház új vezetője a február 10-ei bemutatkozásának részeként arra utal, hogy igazgatói ars poeticájának egyik pillére a dal üzenete: szembe kell menni a bárgyúságra, az ordenáréságra, a tartalmatlan röhögtetésre építő mai (televíziós, rádiós, bulvársajtós) szórakoztatóiparral, s csak nívós, az elmét is megmozgató kezdeményezéseket enged a budapesti Nagymező utca 24. szám alatti színpadra.

A Mikroszkópot zsúfolásig megtöltő körülbelül kétszáz színésztárs, újságíró, kritikus, esztéta és filmes szakember hálás közönség. Mindenki jól szórakozik, s ezért kész elnyomni magában a gondolatot, hogy az idézett dal szövegének minden állítása igaz, mégis falssá teszi az egészet a demagógia. Nem utolsó sorban azért, mert Verebesnek magának is tevékeny része volt mindabban, ami és ahogyan a közszolgálati és a kereskedelmi adókon a közönség elé került az elmúlt másfél évtizedben.

Mindent egybevetve a közéleti kabaré alapjaiig leásó tanulmány felolvasása, az ezt követő igazgatói, és a leköszönt igazgatói megszólalások, a dalbetétek szórakoztató, egyszersmind elgondolkodtató egésszé álltak össze. Így aztán, gondolom, nem sokan lehettek, akik legalább magukban ne kívántak volna sikert Verebes legújabb vállalkozásához. A légkörből, az elhangzottakból, az elszántság gesztusaiból nekem is az volt a benyomásom, hogy Verebes Istvánnak lehet esélye a program végrehajtásához. Történt, ami történt, történt, ahogy történt, szurkolok neki, ha tényleg őszintén gondolja, hogy most újrakezdi.