A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárával készült beszélgetésből azt a részt emeltük ki, amely - összhangban a Telescholában sulykolt tanítással - a forgatókönyvírást tekinti a filmkészítés alfájának és omegájának:

- A siker ellenére - ne tűnjék nagyképűségnek - voltak fenntartásaim a Ballagással szemben. El is határoztam, hogy legközelebb csak aprólékosan előkészített, százszázalékosan kidolgozott forgatókönyvvel vágok neki a munkának. Csakhogy a stúdió új vezetője nem adott újabb játékfilmes lehetőséget. Ezért kezdtem dokumentumfilmeket csinálni.

- Azt mondja, jól előkészített, aprólékosan kidolgozott munkára vágyott. Márpedig a dokumentumfilm készítése esetleges, kiszámíthatatlan.

- A játék- és a dokumentumfilm között az én olvasatomban, csupán egyetlen dologban van különbség: az idő kezelésében. A játékfilmé tervezhető, a dokumentumfilmmé nem. Amúgy pontosan ugyanolyan felkészülést igényel mindkettő. A dokumentumfilm esetében abból a közegből, azokból a szereplőkből tudok felkészülni, ahol és akikkel játszódik majd a történetem. Az 1987-től 1998-ig forgatott ózdi filmem előtt vagy közben például fel lehetett térképezni a magyar gazdaság helyzetét, a politika várható fordulatait, az ózdi körülményeket, a forgatás kezdetekor még az is megjósolható volt, hogy rövidesen emberi sorsok változnak meg drámai módon. És hasonlóan lehetett felkészülni a szívátültetettekről forgatott Szívügyem, a mesterséges megtermékenyítéssel gyermeket vállalókról mesélő Sejtjeink és a többi film esetében is."