Magam is gyakran forgatom Samuelson közgazdaságtanát, mégis azt gondolom, hogy szembe kell szállni azzal a sugalmazással, miszerint a termelésen, a kereskedelmen, a pénzügyeken túli tudás szinte lényegtelen. Ha végre a munka elvégzéséhez szükséges, az állami bürokratikus rendszerekből, az internetből, az újságokból rám ömlő, az élet lényegi kérdéseitől eltérítő információtömegben való napi rendteremtés után olyan témához nyúlok, amely végre az emberről szól, mindig arról győződöm meg, hogy jobban megérthetnénk mi történik velünk, ha több időt töltenénk a görög eposzok példázatainak értelmezésével, az ókori filozófusok tételeinek elemzésével, a reneszánsz, meg a felvilágosodás bölcseinek tanulmányozásával.

Ez még akkor is hasznos lehet, ha az ember olyan feldolgozásokba lapoz bele, mint Rita Monaldi és Francesco Sorti hétkötetesre tervezett történelmi regényfolyama. A Secretum (titok) címet viselő második kötetben, amely a híres kasztrált énekes, Atto Melani, a Napkirály, XIV. Lajos legügyesebb kémjének Rómában, 1700. július 7-ikétől, július 16-ikáig való forgolódását örökíti meg, hol a forrás megjelölésével, hol csupán ügyes feldolgozásban egymást érik az ilyen és ehhez hasonló eszmefuttatások:

„Csak akkor, a rossz példa követésének nyomasztó hatása alatt válhat valóra a Nagy Sakálok terve: még a poroszló is lopni fog, a kereskedő csal, a katona dezertál, a családanyából szajha lesz. A gyermekeknek szeretet és álmok nélkül kell felnőniük, hogy elvessék a zűrzavar és boldogtalanság magját a következő generációkban. Kövessük Heródes példáját, vesszen a szerelem magva; uralkodjon el az őrület!*

Minden spanyol alattvalótól el kell venni a jogait, a tiszteletet, az önbecsülését. Legyen meggyőződve arról, hogy sorsa senkit sem érdekel, és nem számíthat segítségre. Azt kell éreznie, minden és mindenki elárulta, és akkor gyűlölni fog.

Az alattvalók kétségbeesésével, éhezésével, félelmével egy időben a Palota maradjon pompázatos, a gazdagok élvezzenek elképesztő privilégiumokat. A spanyol alattvalók érezzék át mindennap a kiábrándultság, az árulás, a düh keserű ízét. Mígnem egy napon majd úgy kelnek fel, hogy elátkozzák azokat, akik kormányoznak, de belenyugszanak. Azon a napon jön el a Nagy Sakálok ideje.

A királyságok bukása vagy felemelkedése ugyanis nem az anyagiakon és nem a hadseregen múlik, hanem a nép lelkén. Még a legvérengzőbb zsarnok sem tud tenni semmit hosszú távon a polgárok ellenségessége és bizalmatlansága ellen. Az ugyanis hatalmasabb az ágyúknál, gyorsabb a lovasságnál, hatékonyabb a pénznél, mert a valódi hatalom (ezt minden miniszter jól tudja) a szellemből és nem a testből táplálkozik.

A nép megvetése olyan szélvihar, amelyet semmilyen fal nem állíthat meg. Az még a legkeményebb követ, a legerősebb várat, a legélesebb kardot is kettétöri.

Ezért akarják elnyomni bármi áron a zsarnokok minden időkben a népet, de előtte meg akarják szerezni ehhez a nép belegyezését.

Ehhez szükségeltetik a hazugság, minden despota anyja és nővére. A despoták saját maguk által titokban kreált veszélyekre figyelmeztetnek, amelyeket az újságok felerősítenek, majd kijelentik, hogy tudják a megoldást. De ahhoz, hogy megvalósíthassák, mondják, teljhatalomra van szükségük. És amikor ezt megkapják, a népet a kétségbeesésbe taszítják.

S hogy mi történik majd ekkor? A Nagy Sakálok örvendezni fognak. Óh, balgák! Hiszen ez az ő végüket is jelenti: egy totális háború robban ki, marakodás a halott Spanyolország teteme fölött. Egy gyilkos testvérharc, egy új peloponnészoszi háború**, amely után nem a béke jön el, hanem újabb háborúk születnek belőle.”

Minden összeesküvés elméletnek ez a forgatókönyve. Ám van egy kis bibi azzal az állítással, hogy a hatalmasok boszorkánykonyháinak cinikusai nem fundálnak országos és világméretű, gyakran katasztrófákkal, emberáldozattal is járó manipulációkat. Túl sok méregkeverő leírta meg ezeket a recepteket ahhoz, hogy elhiggyük, morális megfontolásból soha, senki nem akarhatta, nem akarhatja kipróbálni a kotyvalék hatását. Az idézett kötet 772. oldalán például ez áll:

>> Tegnap érkezett a hír. Károly spanyol király meghalt. (…) Ez volt hát az esemény, amelyre a szent bíborosi kollégium várt: hogy Károly meghaljon, és a helyzet valóban súlyos és sürgős legyen (mintha egy pápaválasztás önmagában nem lenne az…) Ez már az igazi vészhelyzet: Erre volt szükségük. Ahhoz, hogy súlyos és népszerűtlen döntéseket lehessen hozni, kritikus helyzetnek kell előállnia, amellyel szembesülve senki sem mondhatja ezt, hogy „Egy pillanat, ezt így nem lehet.” Attónak igaza volt: nehéz döntéseket vészhelyzetben kell meghozni. És ha ilyen nincs, akkor elő kell idézni, vagy jobb esetben ki kell várni.<<

Ki ezeket a sorokat olvasod, gondolj minderre, amikor a közelmúlt történéseit megítéled, vagy amikor a még előttünk álló megpróbáltatásokat elszenveded!

-----------------

* Az i.e. 37-4-ig Palesztinában uralkodott I. Heródes miközben nagy épületek létrehozása fűződött a nevéhez, kegyetlen zsarnok volt, egyik feleségét és két fiát is meggyilkoltatta, nevéhez kapcsolódik a betlehemi gyermekgyilkosság.

** Spárta és Athén háborúja i.e. 431-404 között, amely Athén teljes kivéreztetésével ért véget. A háború második szakaszában nagy szerepet játszott az athéni Alkibiadész, aki előbb hangulatkeltő magatartásával rábírta a városállam polgárait, hogy támadják meg Spárta szövetségesét, a szicíliai Szürakuszait, majd átállt a spártaiak oldalára.