Bár riporterként már a téli olimpiára is készül, most még egy autós magazin műsorvezetőjeként ismerkedik a televíziózással egyik unokahúgom a világ másik részén, a kanadai Vancouverben. Nemrégiben anyja azzal juttatta el hozzám a lánya első szerepléseit rögzítő DVD-t, hogy mondjak róla véleményt. Több napon át halogattam a dolgot. Azon meditáltam, hogy nem okozok-e több kárt, mint hasznot azzal, ha ekkora távolságból, a körülmények nem ismeretében okoskodom. Aztán mégis belevágtam, s elküldtem az izgatott mamának a bírálatot. Végtére, ő kérte tőlem, döntse el ő, hogy átadja-e Shashának a soraimat. Amiért itt is közreadom, a telescholások biztosan tanulhatnak belőlük.

1.) A MŰSOR EGÉSZÉRŐL

Nem tudom, milyen csatornán sugározzák ezeket a klipeket, de a műsor elkészítésére nyilván kevés pénzt, kevés energiát fordítanak. Már-már amatőr, amit látunk. Ami jó: az operatőr nem kapkod, feltehetően gyakran használ statívot, steady trackert, ezért a képek nem billegnek. A vágó érdeme: a snittek hossza lehetővé teszi, hogy nyugodtan megnézzük, amit felvett az operatőr. Viszont – Shasha szereplésének kivételével – semmi nincs, ami az ebből eredő unalomból kizökkentene. Ami kifejezetten előnytelen: láthatón nincs színdramaturgiai koncepció, a tájakból keveset látunk, és azt a keveset sem fényképezik izgalmasan. A kompozíciók nem nyújtanak esztétikai élményt, pedig ez nagyban elősegítené, hogy élvezzük a képeket. Operatőr tanítványaimnak mindig azt mondom, hogy legalább egyharmad részben olyan szemszögekből, helyzetekből kell megmutatni a lefényképezett tárgyakat, tájakat, embereket, amilyenekből az átlagember nem láthatja őket. Föl kell mászni a fára, le kell feküdni a porba stb. Itt minden a megszokott szemszögből van filmezve, aminek megvan a dramaturgiai értelme, szerepe, de a műsor egésze csak akkor lesz képes a hétköznapiasságon túllendülni, ha képi, hangi stb. különlegességek is élénkítik.

2.) SHASHA SZEREPLÉSÉRŐL

Shasha úgy kell ehhez az adáshoz, mint az éhezőnek egy falat kenyér. Adottságaiból eredő teljesítménye egyértelműen emeli a színvonalat. Az unalmat kizárólag az ő kedvessége, hamvassága, fesztelensége, vonzó személyisége oldja. De ha nem kap más szakmáktól (rendező, operatőr, világosító, stilyst stb. támogatást, könnyen beleszürkülhet, belefáradhat ebbe a munkába.

Van itt egy alapkérdés. A műsor nézői vajon elhiszik-e Shashának, aki „csak” egy bájos kislány, hogy amit mond, az hiteles-e. Ezt a kérdést komolyan kell venni, s gondolkodni kell azon, hogy milyen módszerekkel lehet erősíteni a hitelességét. Szóval ki kell találnia egy figurát, s ezt fel kell építeni. Szólaljon fel autókkal foglalkozó tanácskozásokon, ezt vegyék fel, és villantsák fel a műsorban! Legyen jelen autós társasági eseményeken, ahol kötetlenül beszélgessen az autósport hírességeivel! Ezt vegyék fel és játsszák be a műsorba! Legyen tanácsadási rovata újságban, interneten stb. Esetleg indulhatna kisebb versenyeken, amit persze megnyer, s ennek hírverést kell csinálni! Ki lehetne próbálni, hogy nem csak a nézőknek beszél az autóról, hanem egy érdeklődőnek (lehetséges vásárlónak) mondja el, amit a kocsiról tudni kell. Az illető a kocsi sajátosságaitól függően lehetne hozzá hasonló fiatal nő, de még jobb, ha fiú, meglett férfi, ne adj isten ismert autóversenyző, aki aztán kérdezne Shashától, ő pedig szakszerűen, mégis közérthetően válaszolna, s válaszát láthatóan elfogadnák a kérdezők. Ezzel nagyban lehetne élénkíteni magát a műsort, nem beszélve a hitelesség növekedéséről.

3.) FONTOS APRÓSÁGOK

– Shahsa gesztusai megfelelően élénkítik a képek monotonságát, de más típusú műsorban lehet, hogy ennyi kézmozgás már sok lesz. A műsorhoz, a témához kell igazítani a nonverbális jelzéseket. Mondom, ezek itt rendben vannak, de más műsorok (interjú, stúdióbeszélgetés, híradó stb.) esetében a gesztusok, a mimika az adott helyzetnek megfelelően átgondolandó.

– Shahsa öltözékén mindig kellene valami piros, bordós, vagy erős rózsaszínes kiegészítés. Nézd meg a nagy csatornákon feltűnő riporterek, műsorvezetők, politikusok öltözékét ebből a szempontból! Meg fogsz lepődni, hogy milyen gyakran találkozol a tekintetet vonzó piros vagy vörös különféle árnyalataival. (Gondolj arra, hogy a bikaviadalon sem a bika, hanem a közönség miatt használnak vörös kendőt!)

– Kissé erőteljesebben sminkelném Shahsát. De legalább élénkebb rúzst használnék. A haját úgy rendezném el, hogy többet mutasson az arcából, a nyakából, a füléből, a szőkeségét esetleg melírozással kissé sötétíteném, a fülébe tennék két kis gyöngyszemet, ami akár gyémántutánzat is lehetne. Visszafogottan elegánsabbra venném a figurát, amit persze a célcsoport ismeretében egy televíziózásban jártas stilysttal kellene megbeszélni.

– Napfényben is ragaszkodni kell ahhoz, hogy derítsék az arcát! (Ha lehetséges…) Legyen minden plasztikusabb!

4.) MIVEL LEHETNE FELDOBNI A MŰSORT?

– Színesebb autókat, színesebb környezetben kellene megjeleníteni! Ellenjavalt az esőben, borús időben való forgatás.

– A legnagyobb gond, hogy csak az autók bemutatása zajlik, de nincs történet. Mindig tűzzenek ki maguk elé egy célt. Például kis autóval: „Most elmegyünk bevásárolni. Lássuk, hogy veszi az akadályokat a kocsi!” (Közlekedés a városban, parkolási nehézségek leküzdése stb.) Terepjáróval: „Azt vettük a fejünkbe, hogy elmegyünk a …. folyóhoz. De nem ám az országúton, hanem erdei ösvényeken! Lássuk, hogy vizsgázik a kocsi!” „John Malter építési vállalkozó a most kezdődő lakótelep-építésnél akarja használni az autót. Vele együtt egy napon át próbáljuk ki, hogy alkalmas-e a jármű arra, hogy kiszolgálja az igényeit.” Azt hiszem, érthető, hogy mire gondolok, persze lehet, hogy ezt itt nem lehet megcsinálni. De meg kellene!

Hát ennyi lett volna. Bár nem biztos, hogy szerencsés dolog mindezt Shashára ráönteni. Mindenesetre sok szeretettel ölelem őt is, s kívánok mindannyiótoknak boldog új évet.